Kolozsvár rossz hatásai


Először is azzal kezdeném, hogy én nem vagyok lány! És kikérem magamnak!!! Mert miért lenne olyan nagyon jó lánynak lenni?! Így kezdődött volna egy rendes blog bejegyzés olyan körülbelül két évvel ezelőtt… Mert hogy én nagyon nem szerettem még az ötletét sem, hogy lány legyek. Egy csomó jó dologból kimarad az ember, és feleslegesen féltik – gondoltam. Meg aztán olyan legyek mint *azok*?! Azok, akiknek arról sincs a leghalványabb fogalmuk, hogy hány másodperc alatt gyorsul 0-ról 100-ra egy Bugatti, vagy mit jelent az a szó, hogy ”les” a fociban? És egyáltalán. Minek kell folyton vihorászni a fiúk előtt, meg mit lehet egy plázában fél napokat csinálni? 

Aztán eljött az egyetem… Wednesday felköltözött Kolozsvárra, és 2 év után nem ismer magára…

Először is hosszú a hajam (igaz, néha még mindig nem tudok mit kezdeni vele…). Másodszor eljutottam odáig, hogy megkérdeztem anyukámtól, hogy mégis mit jelent a “pácolás” szó. És mindent összevetve lassan úgy nézek ki, mint azok, akiken eddig mindig jót szórakoztam, ha elkenődött a sminkjük. Tegnap megszámoltam, össz-vissz 34 szájfényem és rúzsom van… És a minap szinte a sírás szélén hívtam fel Rékát, mégis mondja el, mit vegyek fel az esedékes buliba, mert semmim nincs! (Ez amúgy igaz is, amennyiben az ember olyan helyekre van meghívva, mint az Ob(o)session és a ruhatára jó 3/4-e póló, anorák, meg bő farmer.) És ha már itt tartunk, lassan kéne vegyek egy magassarkút, mert az egyetlen csukott cipőmet eléggé széttáncoltam.

Szörnyű, nem? Nem. A szörnyű az, hogy minden egyes percét élvezem. Igen. Elkezdtem látni a jó oldalát is annak, hogy lány vagyok. A fiúk kényeztetnek, már csak otthon vagyok hordár de lux, és ritka az az alkalom, amikor fizetnem kéne (pedig emlékszem, az egyetlen “komoly” kapcsolatomban én fizettem Neki is… pedig volt munkahelye és fix fizetése… csak valahogy mindig otthon felejtette a pénztárcáját…). És az is egész szimpatikus, amikor kinyitják az ajtót, vagy betolják a széket, felsegítik a kabátot. És igen. Rájöttem arra is, hogy ez a helyzet – mármint az, hogy ha tetszik, ha nem, lányként kezelnek – bizony azzal jár, hogy szinte mindent fel kellett adnom az eddigi életemből. És ez bizony kegyetlenül tud néha fájni…

2 Comments (+add yours?)

  1. Ludmilla
    Feb 27, 2010 @ 20:42:49

    s akkor a lakk meg szemceruza per hasonlo dolgok szamat ne is emlitsuk😛

    Reply

  2. Anya
    Mar 13, 2010 @ 07:05:29

    hááát! Jó ,hogy rájöttél, hogy jó nőnek lenni.Főleg ,ha már ezen úgyse lehet változtatni.Vannak még ennek a státusnak jó oldalai, meglátod! Csak meg kell keresni a múdját, hogy hogyan élni vele.A többi jön magától.

    Reply

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

Enter your email address to follow this blog and receive notifications of new posts by email.

%d bloggers like this: