Viv’la France


Avagy: Én és a franciák

 

Az angoloknak nincs olyan kifejezésük, amivel jó étvágyat kívánhatnának, e helyett a francia „bon appétit” – t használják. És bár az angol amúgy is híres szegényes nyelvéről, ez szerintem inkább az egészséges önkritika kategóriájába tartozik… Lévén, hogy ehetetlenül főznek.

Aztán ott a divat, amit úgyszintén a franciák találtak fel olyan fontos kulturális találmányok mellett, mint mondjuk a pezsgő és a demokrácia.

Hogy akkor mi a bajom a franciákkal? Az, hogy FRANCIÁK. Csupa nagybetűvel, vastagon és kék–fehér– pirossal. Mert egy francia nem elégszik meg azzal, hogy kiejthetetlen neve van és úgy jár–kel a világban, hogy ő mindig mindenhol és egyáltalán minden percben tudja, kicsoda ő és mennyit ér. Ez persze dicséretes dolog – lenne –, ha az értéküket (és adjuk meg az ártatlanság vélelmének lehetőségét) nem kerekítenék az esetek többségében a csillagos égig. És most szerintem még korrekt is voltam politikailag.

Ugyanis: 1. Imádom azt a bárgyú értetlenséget  őszinte csodálkozást, ami kiül az arcukra, ha bejelented, hogy a te francia tudásod kimerül egy–két divatház nevének ismeretében (és ez is inkább abban, hogy le tudod őket írni, mert én legalábbis még mindig gondolkozom a „Louis Vuitton” helyes ejtésén.)

2. Következetesen továbbra is franciául csevegnek (rendben, az X-edik sör után megértem, olyankor nekem is nehezemre esik más nyelven értelmes társalgást folytatni) és következetesen teszik a hülyét, ha angolul beszélsz. Bár – megint a politikai korrektség érdekében – hozzáteszem, az egyetlen francia nyelvterület ahol megfordultam, az Québec, ott meg illik frankofón–nak lenni. Kicsit úgy, mint székelyföldön székelynek. Valószínűleg…

3. Pimaszul jól néznek ki! Kolozsvár tele van francia diákokkal és még véletlenül sem látsz egy rosszul öltözöttet vagy uram bocsá’ divatjamúlt összeállítást. És mindezt olyan természetességgel teszik, hogy az már vérlázító. Ahogy elnézem Őket, (a francia nőket) elmegy a kedvem attól, hogy betegyem a lábam Párizsba. Mert ott biztos nem 15 perc alatt készülnék el. És a nadrágom még mindig 28-as. (Bár a minap a Brand Outlet 50 nadrágja közül egy sem volt ilyen kis méretben… Ez most akkor jó??) És a férfiak is! Úgy látszik, ott nem “chic” slamposnak lenni. És igenis, van férfi divat!! És ezt nem csak hogy tudják, hanem nem is szégyenlik.

És most, hogy kidühöngtem magam, miután 2 órát gépeltem egy francia szöveget, (természetesen minden létező betű és írásjel máshol van, mint kéne) és azon filóztam, hogy mi a jó ég az a nagy különbség az „è” és az „é” között, bevallhatom:

–         A kedvenc íróm (naturalista kategóriában): francia

–         A kedvenc költőm (külföldi kategóriában): francia

–         A kedvenc divattervezőim (két kivétellel): mind mind franciák

–         A kedvenc sajtom: francia

–         És eddig minden francia bor amit ittam nagyon jó volt, bár az is igaz, hogy egy sem származott a supermarketek alsó polcáról.

1 Comment (+add yours?)

  1. Ludmilla
    Mar 12, 2010 @ 19:23:03

    es akkor most tetszik nem tetszik egy szegenysebb nyelven fogok velemenyt mondani: you made my day😀
    talan meg annyit tennek hozza, hogy lenne mit tanulnunk toluk (en legalabbis, ami a divatot es a NO fogalmat illeti). ja, es ne probald megerteni az abc-juket. keptelenseg

    Reply

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

Enter your email address to follow this blog and receive notifications of new posts by email.

%d bloggers like this: