Kendőt hordok. És akkor mi van?!


“<<when a woman reaches the age of menstruation, it does not suit her that she displays her parts of the body except for this and this.>> And he pointed to his feet and face.”

Egy hiteles hadith, Aishatól (Allah legyen vele elégedett), a próféta (béke legyen vele) – egyik – feleségétől.

Kendőt hordok. És akkor mi van?!

Nem igazán tudnám megmondani, mikor is kezdődött nálam ez a kendős korszak… Arra azonban emlékszem, hogy kiskoromban a nagymamám mindig utánam visította: „Ne járj fiam hajadon fővel!”. És képek bizonyítják: hidegben bizony kendő volt a fejemen alváskor is.

Anyának volt egy shemagh-ja. Iskolás korában kapta egy Tazi nevű palesztin fiútól (úgy látszik, az arabok, és különböző válfajaik utáni rajongás hagyomány lesz). És biztos vagyok benne, hogy nem Kínában készült. Akkor még nem volt divat… De ez majd egy másik történet. Mármint, hogy mi a véleményem a szivárvány minden színében fellelhető változatáról, amit az ember lánya minden sarki New Yorker-ben megvehet 20-30 lejért, anélkül, hogy tudná, mi van mögötte. Hordja, mert divat.

Először liciben kötöttem kendőt, akkor még csak a hippi / cigányos változatot. Nekem tetszett, de az első hetekben rengeteget piszkáltak miatta. Hogy azt nálunk csak erősebben pigmentált testvéreink hordják. Aztán mikor látták, hogy továbbra is békésen kendőben futkosok, lassan leszálltak rólam és idővel – szép csendben – megjelent a többi „kendős” is.

Azóta megtanultam minden féle hajtogatást meg tűzködést és így tanultam egy pár hijab formát is. Kezdve a szerintem nagyon elegáns török változattól, a konzervatív khimar-ig. És előszeretettel viselem. Miért? Mert miért ne? Kellett kis idő, míg „az öregek” elfogatták, de ma már nem néznek furcsán, ha kendő kerül a fejemre.

Egyesek azt mondják: „Egyáltalán nem szép!”, „Nem divatos!”, „Nem nőies!”

Nem?! Na akkor mutatok pár képet:

 

 Ez a „török” hijab. Általában színes és fényes anyagból készül, mondjuk selyemből. Ez az összeállítás, a fehér kabát és a sötét selyemkendő a maga természetes fényével szerintem nagyon elegáns.

 

 Ez a kötés is nagyon nagyon tetszik, még a hajat is jóval többnek mutatja mint amennyi, de még mindig nem tudom, hogy kell így feltenni… Na nem baj… Lehet nem is állna jól a kerek arcom miatt. De akkor is szívesen megnézném. Mondjuk Photo Shop-pal?

 

 És a sportos, baggy look! Ez már olyan Katás nem? Bő, hosszú „fiú ruha”, és még a kendő is úgy néz ki, mint egy kapucni.

Ja, hogy nem tudod megállapítani a mellbőségét és azt a szépen ringó csípőt sem látod? És miért nem hord minit? Miért? Valaki csak úgy lehet szép, ha mindez megvan, és te nyugodtan legeltetheted a tekinteted rajta? Nem tudom… Te szereted ha egy lány a kocsiddal társalog? Ugye nem. Na én sem, ha valakihez beszélek és közben látványosan azon jár az agya, hogy vajon mi van az alatt a póló alatt. Drágám. Hozzám beszélj, ne a melleimhez.

Igen. Tény. A szerény, szemérmes (na itt bizony jobban kedvelem az angol „modest” szót) öltözködés és a kendő között van még ez-az. Szóval akkor miért is a kendő.

–         mert hidegben meleg

–         mert nem fújja le a szél a fejemről

–         mert megvéd a napszúrástól

–         mert teljesen mindegy, hogy elaludtam-e a hajam

–         „you never have a bad hair day with it”

–         mert egyszerre sapka és sál

–         mert kicsit olyan mint egy meleg ölelés

–         mert ha a fejemen van, akkor biztos, hogy nem fog senki piszkálni. A hijab megvéd az idegen férfiak kíváncsiskodásától

–         mert a szendvicses bácsi startból csirke hús tesz a piadina-ba, és harissa-t is kapok mellé.

Először nem gondoltam sokat a dologról. Kendő és kész. Persze azért már régebben is vigyáztam arra, hogy ha már hijab, akkor tetőtől talpig az legyen. Mivel másoknak vallási szimbólum, igyekszem nem szégyent hozni rájuk. De ennyiben is maradt a dolog. Egyetem óta viszont kicsit megváltozott a hozzáállásom. Mikor megtudtam, hogy lesznek arab évfolyamtársaim is, kicsit elbizonytalanodtam kendőileg. Arra gondoltam, vajon nem sértő-e számukra az, ha én keresztényként hijabot hordok? Ezért, vagy a régi nyakat szabadon hagyó megoldást választottam (esetleg garbóval), vagy az egyetem kapuja előtt levetettem. (A minap az Anditól kapott khimar volt a fejemen. Mert fekete és ez ment a ruhámhoz. Persze, ahogy megérkeztem, első utam a fürdőbe vezetett, és lehámoztam magamról. Csak akkor tettem fel, amikor hazamentem. Igaz, nem egyedül voltam, de Frederiknek a szeme sem rebbent, csak megkérdezte, miért hordom. Majd mikor megmagyaráztam, igazat adott, és ennyiben is maradtunk.) Aztán egyszer szembe mentem Hammeddel az  utcán. Én meg kendőben… Rögtön elpirultam. Az esemény után egy ebéd alkalmával e kedves szokásomra terelődött a szó, valahogy ilyesformán:

„- Nyolcan vagyunk testvérek, én a vagyok legfiatalabb. Van testvérem aki hord kendőt, van aki nem. Nekünk Atmannal nagyon tetszik amikor kendőben vagy. De most például miért nincs rajtad?”

Félig-meddig megnyugodtam, de a hijab továbbra is lekerül a fejemről az egyetemen. Legtöbbször akkor hordom, amikor késő este kell egyedül kimennem. Nem mintha olyan veszélyes lenne ez a város, de valahogy mégis nagyobb biztonságban érzem magam. Persze olyankor nem veszek sem bort, sem disznóhúst, ha éppen vásárolni küldtek.

Néha azért még elfog a bizonytalanság. Ha egy külföldi muszlim pont a kendő miatt tőlem kér segítséget, mégis hogy magyarázzam meg a félreértést (volt már rá eset…)? Tőlem telhetően segítek, de mit mondhatnák, ha a kendőmről kérdeznek. Megkérdeztem hát egy kedves barátnőmet,  Tazmeent a dologról. Sérti-e őt az, ha én hijabban jelenek meg? Mosolyogva megrázta a fejét: „miért zavarna egy muszlimot az, ha te is úgy látod, helyesebb szemérmesen öltözni?”. Ez volt amúgy tisztelt nővérem, Imen válasza is, amikor egy magyarországi muszlim portálon feltettem neki a kérdést. Persze a legjobban az nyugtatna meg, ha egy imámtól kaphatnák választ, de bevallom, nem merek beállítani egy ilyen buta kérdéssel a mecsetbe… És vajon tiszteletbeli testvérem született muszlim, vagy át állt. Nem másért, csak úgy gondolom, az aki beleszületett ebbe az egészbe mégiscsak jobban ismeri a törvényeket, szokásokat, már csak azért is mert több időt töltött benne. Insh’Allah… Lehet az lesz a vége, hogy minden ízemben remegve ugyan, de mégis megkeresem a mecsetet mikor Pesten járok… Mégis jobb, ha az ember az anyanyelvén fog neki dadogni…

Amióta muszlim barátokkal gyarapodtam, kialakítottam magamnak egy kis hijab rituálét. Amikor elkezdem feltenni, megpróbálok jó dolgokra gondolni. És amikor becsatolom az utolsó – most már színes – biztosító tűt (hála Tazmeen-nek), azt mondom: „Bismillah” (természetesen azután, hogy meggyőződtem róla, hogy egyrészt sehol nem lóg ki a hajam, másrészt, hogy a ruhám megfelelő).

És ezzel megkezdődik egy mindig különleges nap. Mert ha hijab van rajtam, mindig nő vagyok.

Hogy mitől olyan különleges egy hijabos nap? Mert nem elég az, ha a ruhám hijab (vagyis szerény és takar), viselkednem is megfelelően kell, ha azt akarom, hogy ne hozzak szégyent az Iszlámra.

Mert hijabban:

–         Nem szabad káromkodnom. Ami amúgy elég gyakori nálam.

–         Nem igazán megy hozzá a „fiú ruha”, tehát nőiesebb ruhákat hordok.

(Mivel nem vagyok hozzászokva a nyugati fogalmak szerinti nőies öltözködéshez, nagyon hülyén érzem magam bennük. Egyszerűen nem tudok mit kezdeni velük. Mivel a hijabhoz ugyanúgy bő, hosszú ruhát veszek, amiben semmi nem lóg ki belőlem, ez nem áll olyan távol tőlem.)

–         Nem engedem a fiúknak, hogy gyámbásszanak, de nem is csapom le őket miatta, mint általában.

–         Nem iszom alkoholt, ami már csak azért is jó, mert amúgy híresen jó ivó vagyok.

–         Nem megyek ki egyedül egy halom fiúval.

–         Megpróbálok kedvesebb és türelmesebb lenni az emberekkel.

–         És nem, talán nem ez a legmegfelelőbb pillanat arra, hogy bemutassam a tánctudásomat a legújabb Pussycat Dolls számra…

2 Comments (+add yours?)

  1. Ludmilla
    Mar 13, 2010 @ 20:17:50

    nekem tetszik a kozepso kepen a kendoviselet🙂 kiprobalnam, bar nem biztos, hogy talalna hozzam

    p.s igen, ismet en vagyok, es ismet kommentalok

    Reply

  2. Tazmeen
    Apr 07, 2010 @ 16:37:47

    MashaAllah🙂
    Remelem azota megtalaltad mar a mecsetet, s megnyugtathatott egy imam is a kerdesedrol. Talan mar meseltem, talan nem, de akkor most megteszem: a zsidok a maguk idejeben muszlimok voltak, a keresztenyek is a maguk idejeben, s a mostani muszlimok azok, akik Mohamed profetat (beke legyen vele) elfogadjak az utolso profetanak. Minden muszlim nonek kotelezo volt a hijab mar regtol fogva. A zsidok most ugy hivjak, tichel, a keresztenyek is hordanak kendot-marmint az ortodox es katolikusok, es ott is a nem “elmodernizalt” valtozata a felekezeteknek, hanem a jo regi tradicionalis, mint ami a mi kis falvainkban is megvan meg…ritkan latsz nenit kendo nelkul…mert az a tisztes noi viselet! Es hat, amit meg most latsz a muszlimokon az arab vagy torok tilusu hijab. Nem is igazan lehet mas stilusban felkotni egy darab anyagot a fejedre…kar, hogy arabkent azonositanak miatta, pedig ha korulneznenek a templomban, a szobrok kozott, Maria (Allah legyen vele elegedett) is ugy van abrazolva…majdnem hasonlo stilusu kendovel…
    Es NEM! Nem erezzuk magunkat megsertve, sot! Kerdezhetsz akarmilyen muszlimot (kulonben meg nem az evek szama, hanem a Tudas szamit az Iszlamban)-barki azt mondja, hogy buszkek vagyunk Rad, mert elo pelda vagy arra, hogy (meg?) nem muszlimkent, de Igazsagnak eled meg az Iszlamot!

    Allah aldjon, vigyazzon rad es vezessen az Egyenes Uton!

    Reply

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

Enter your email address to follow this blog and receive notifications of new posts by email.

%d bloggers like this: