Alice in PC Land


 

A számítógépek manapság hülyebiztosak. Legalábbis papíron. Nos, akkor ez az Alice egy született számítógép zseni. 

A dolog úgy kezdődött, hogy anno nagyon sok évvel ezelőtt összejöttem egy infóssal. Tulajdonképpen nem azért, mert hogy infós, csak így jött össze.  Nos, e kedvenc infósom – hogy geek terminológiával éljek – egy gamer volt. Ez azt jelenti, hogy az elvonási tünetek teljes klinikai tárházát felvonultatta, ha elvették az áramot, vagy valamilyen egyéb okból kifolyólag fel kellett állnia a géptől. Az én gépimádatom is mellette kezdődött, pontosabban akkor, amikor egyszer felmentem megetetni, és az első lépés az volt, hogy ki kellett halásznom a különböző alkatrészek közül. Talán ezért is kedvelem annyira a HOG (Hidden Object Game) műfaját. (Arról nem is beszélve, hogy bevallom, a való világban is gyakran gyakorlom, mikor az ágy alatt levő doboz (x3)-ból vadászom elő a vonalzómat.

És úgy folytatódott, hogy mivel nincs internetem (gonosz az apám, és csak a dolgozó szobában van), ezért nem tudom frissíteni a vírusölőt. Aminek az lett az eredménye, hogy tegnap előtt második legjobb barátom felmondta a szolgálatot. Mindenestől… Kétségbe esetten hívtam fel Ludmillát, hogy bár mindent megpróbáltam, az újraélesztés nem járt sikerrel. Sőt! Még arra sem reagált, amikor kilógattam az erkélyről. Kedvenc libám erre fogta magát és átrepült, hogy most már ketten körözhessünk kétségbeesetten a gép körül. Aztán jött a mentőötlet: szedjük ki a hardot!

Műtősköpeny fel, bemosakodás, fertőtlenítés, csavarhúzó. Szép sorjában kikerültek a Doboz (Doboz dobosis) csavarjai, és feltárult a gép belseje. Elkerekedett szemekkel bámultunk befelé, megbűvölve a különböző ketyerék sokaságától. Madzagok lógtak minden elképzelhető helyen (sőt az elképzelhetetleneken is), fényes zöldes-sárgás lapok (Chip chipus, Alaplapusz fontosix, stb.), ventillátorok (Ventillátor lehűtix) és megannyi beazonosíthatatlan izé. Gondterhelten vakargattuk is a fülünk tövét, hogy erről anno nekünk nem beszéltek. És a fiúk keze között (Ludmillának is voltak infósai) valahogy minden egyszerűnek tűnt. Ellágyulva idéztük fel, milyen jól is állt a kezükben a csavarhúzó, és milyen csodálatos sebességgel tudták becsavarozni azt a sok szép csavart.

Bevallom, vérszemet kaptunk. Annyi minden izé van egy ilyen cuccban, egyszerűen lehetetlen nem szétszedni. Tehát egy jól ismert Dexter’s Laboratory felkiáltással kicsavartam minden egyes csavart, gondosan ügyelve arra, hogy minden nagyobb vasdarab mellé odakerüljenek a járulékos csavarok. Biztos, ami biztos alapon. Aztán egyszer csak kész! Elfogytak a csavarok, és szegény gépnek már majdnem csak a váza maradt. A sok piszmogás eredményeként ugyanis már csak a legnagyobb ketyere (azt hiszem pont az alaplap, de ki tudja) maradt bent, mert nem mertem kiráncigálni a videó kártyát és alatta még pont volt egy csavar.

Ragyogó szemekkel néztük a művet, és büszkén ráztunk kezet: lám lám, mi is meg tudjuk csinálni. Rekordidő alatt szétszedtük ezt a szép nagy gépet, és még csak fiú sem kellett hozzá. Nos elárulom, nem tartott sokat az örömünk: Ludmilla ugyanis felfedezett egy tenyérnyi piros kábelt (Kábelusz kiakasztix), ami valahogy sehova sem illett… Amiből hirtelenjében Houdini ügyességgel kettőt varázsolt. Na ez volt az a pillanat, amikor bepánikoltam. Úr isten! Nyakamon a stresszió, és még le kell adnom egy adag dolgozatot is. És mint értelmes nő, a legfontosabb adatok a desktopon! Fejemben felcsengett Dare figyelmeztetése: a desktop dísznek van, a back-up disc pedig a legjobb dolog, ami egy átlag felhasználóval történhet. Nekem pedig olyan nincs! Szinte nyüszítettem, és lelki szemeim előtt már láttam, ahogy minden vizsgámon elvágnak, én meg magas ívben repülök az egyetemről. Hát nem volt épp egy kellemes vízió…

Remegő kézzel felhívtam hát az illetékes Mágust és a csillagokat is leígértem neki az égről, csak csináljon valamit:

–         Kíváncsi vagyok hogy ment😛 Írd majd meg.

–         (…) Ha már itt tartunk, melyik kábelt hova kell dugni??

–         Minden csak egy helyre talál. Vigyázz, mert nem lehet menteni a cuccaidat, ha netalán azt mondják, hogy format C😛 Amúgy melyik kábellel nem boldogulsz?

–         Amelyik színes😄

–        😀 a vége a fontos nem a színe.😛

–         De a piros vagy a fekete? Esetleg a zöld? :S Most például a floppy meghajtót próbálom visszalökdösni, miután rájöttem, hogy nem tudom kihúzni, mert kábelek is járnak hozzá.😀

–        😀 elnézegetnélek egy ilyen művelet közben

A végén úgy döntött, inkább jobb lesz, ha lejön, még mielőtt valami maradandó kárt teszek szegény páciensben, aztán némi szöszmötölés után működőképessé tette.

Adataim megvannak. A játékok is. Sőt, miután apa felvitte az infósaihoz, mostmár az összes muszály-program is rajta van.

Így utólag már csak egy kérdésem maradt:

Miért van az, hogyha egy infós ráteszi a kezeit a gépedre, akkor mindig marad egy marék csavar?

P.S. : valaki ad egy laptopot? Nagyon kíváncsi vagyok milyen belülről!

2 Comments (+add yours?)

  1. kivagyok
    Jun 01, 2010 @ 17:28:47

    hat szivem, ez mindent megert. meg a ‘kedvenc libam’-at is megbocsajtom neked es cserebe felajanlok egy hosszantarto kenyeztetest, amire anno meg elojegyeztettel csak valahogy elmaradt. es a kerdesre a valaszt te magad is tudod😛 egy pc-be csak annyi csavar kell, amennyi epp megtartja a szukseges ketyereket. a tobbi disznek jo😛

    Reply

  2. Anya
    Jun 05, 2010 @ 04:58:15

    egész jól írsz,határozottan élveztem olvasni, főleg hogy tudtam ezt -azt az ügyről
    Pusz!

    Reply

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

Enter your email address to follow this blog and receive notifications of new posts by email.

%d bloggers like this: