Add el magad!


Mostanában elég bosszúsan nézem a reklámokat: az autógumitól a  parfümökön át a fürdőszobacsempéig mindent velem reklámoznak! Igen. Velem, személyesen. A meztelen testemmel. Csak még arra nem jöttem rá, hogy mi köze van az én testemnek a fenti szeszes italhoz. Vagy akár annak a nőnek aki a képen szerepel…

Persze, sokan sok mindent mondanak, egyesek azt, hogy azért, mert a pénztárca a férfiak zsebében lapul. Ha a miénkben lenne, akkor meztelen férfiak pózolnának. De akkor meg azt nem érteném, hogy ők mit keresnek az abroncsos reklámban. Semmi gondom az ilyen képekkel, csak legyen valami köze is az árúhoz, nem? Elvégre egyikünk sem azért fogja megvenni éppen azt a habverőt, mert mondjuk Keanu Reeves simogatja kéjesen. Az érdekel, hogy mit tud, és mennyi az ára. És a téligumiban is valahogy fontosabb, hogy tapad-e, mint az, hogy melyik dögös srác vonaglik rajta. Egyszerűen nem hiszem, hogy a férfiak olyan sekélyek lennének, hogy a reklámhölgy mellmérete alapján döntenének egy árú mellett…

Vagy mégis?

A minap megint „megszóltak”: már megint semmi nem látszik belőled. Fiúsan öltözöm, elrejtőzöm a ruháim mögé, és különben is. Legyek már szíves valami kevésbé bő pulóvert felvenni. Merthogy ŐK (a NŐK) decemberben is felveszik a vörös selyem kiskosztümöt és dacolva az elemekkel, lógatják ki hol a derekukat, hol a dekoltázsukat a nagyvilágba. És örülnek és boldogok, mert észreveszik őket. Én meg csak duzzogok, és elméleteket gyártok arról, hogy nekem miért nem kell ezt tennem, miközben sárgulok az irigységtől, hogy bezzeg Pirike nem egyedül szilveszterezik és Jucikának is van pasija.

Fontos, és lélekemelő, ha az utcaseprőtől a részegig mindenki megnéz, beszól, és utánunk fütyül.

De miért lenne az az egyetlen fontos dolog, hogy milyen cipő van a lábamon? (Jelen pillanatban pl. egy 41-es férfi bakancs, már csak azért is, mert az nincs televarrva hülye kis virágokkal és műszőrrel…) És miért ne hordanám azt a kényelmes kapucnis pulóvert? Csak azért, mert történetesen legalább még egyszer beleférnék? Persze, most gondolom Bátyus meg az Apukám csóválják a fejüket, és elmagyaráznák, hogy nem, de e helyett:

Nézhetnék ki így is:

Vagy ha már a szoknya olyan nehezemre esik, akkor már legalább így:

Habár ez meg biztos túl fekete. De legalább a nadrág szűk és a cipő női.

„Fiam, add el magad!”

„Nem vagy már gyerek, légszíves öltözz már kicsit nőiesebben. Ezért vagy egyedül!”

„Hugi, már megint hogy nézel ki?!”

Hogy kéne kinézzek?!

A szűk nadrág kényelmetlen, és 10-ből 9 esetben ha leülök, kilóg a derekam. Igenis, ragaszkodom a veséimhez a januári mínuszokban!

Jelen napokban csikorgó, csúszós mínuszok váltják egymást bokáig érő latyakos napokkal. Igenis, bakancsban fogok járni, mert az nem ázik be, és egy bakancson nekem ne legyenek aranyos kis virágocskák, meg prém, meg egyéb flancok. A bakancs lényege az, hogy tartja az ember bokáját, tapad a jégen, meleg, és nem ázik át. Ami pedig a piros síkabátomat illeti, engem az n+1 zseb és a megfelelő (alá öltözést lehetővé tevő) bősége tökéletesen meggyőzött. Szemben az amúgy tényleg nagyon szép szövet kabátokkal, amelyek egyrészt kétszer annyiba kerülnek, másrészt csak az nem fázik benne, aki megtanult összezárt foggal, és magában vacogni.

Női cipők: az ég világon semmi kivetnivalóm nincs ellenük, sőt, ha majd egyszer megnyerem a hatos lottót, akkor egy nagy halommal fogok vásárolni belőlük, simogatás céljából. Nekem is van egy pár, habár kénytelen leszek még egy-kettőbe befektetni. A nagy hátrányuk, hogy nem igazán tudom, kinek találták ki őket? Mert hogy nem olyanoknak, akik járnak is, vagy ne adj’ Isten álló munkát végeznek, az biztos. Nem véletlenül viszik a világ kiskosztümös női zacskóban a méreg drága magas sarkút, míg ők blazírt képpel teniszcipőben battyognak a munkahelyük felé. Egész egyszerűen nem arra találták ki őket, hogy az ember lánya elvégezze bennük a napi bevásárlást.

Ami meg azokat a szuper meleg és éppen divatos pulóver-ruhákat illeti… Na az sajnos nagyon nem áll jól. Mivel tipikus körte alakom van, ráfeszülnek a csípőmre. Bárcsak találnák egyet valami óriási, túlméretezett nyakkal! Az ellensúlyozná a látványt és akkor én is tudnák olyant hordani. Csak meg kéne tanulni kötni…. Vagy molesztálni az illetékes nagymamát.

Addig is, ha így öltözöm:

Akkor legjobb esetben „érdekes”, vagy kifejtik, hogy a felsőm „túl bő és hosszú”, „már megint semmi nem látszik belőled.” Rosszabb esetben a nem létező férjem nemzetisége után érdeklődnek, és hol a hijabot, hol a csadort kezdik el emlegetni.

Ez legfeljebb aranyos.

Ez meg már vagy „pláza pipis”, vagy Apum kérdezi meg, hogy hova óhajtok így menni, miközben Anyukámat a szívroham kerülgeti.

De hogy akkor EZ miért jó??? (Igen, hölgyeim és uraim, ilyent is láttam már az egyetemen!) Ha az ez előtti plázás, akkor ez után mégis miért csorgat nyálat a körülöttem levő hímneműek nagy része? Ha meglepett arcot vágok, akkor én vagyok prűd, és én nem fogadom el, hogy ilyen is kell.

Szóval akkor adjam el magam. Mindenki szerint. Adjam el magam, mert ez a norma, és mert ezt várják el tőlem. A média, a családom, a haverok, a társadalom. Adjam el magam, és tegyem a kirakatba a testem, mert árú vagyok, és az én jól felfogott érdekem, hogy valaki „megvegyen”. Kit érdekel az eszem? Egy nő ne legyen okosabb náluk. Csak holmi szép díszként álljak mellette, hogy elragyoghassa a haverok előtt, hogy „nézd nekem milyen jó nőm van”. Mert ha Uram bocsá’ még el is lehet velem beszélgetni, akkor rögtön a legjobb barátnő leszek. Lehet, hogy „jó csaj”, de bekerülök a haver kategóriába, aztán Jolie legyek a talpamon, ha kitudok onnan mászni. (Annak ellenére, hogy megtiszteltetésnek tartom, hogy kimehetek velük meccsre, fiús dolgokat csinálni.)

Na jó na. Azért a politikai korrektség értelmében be vallom: egyik volt barátomról sem mondható el, hogy mondjuk „hohműveltségű” hobó lett volna… Azt hiszem mégis csak veszek egy szövet kabátot…

12 Comments (+add yours?)

  1. :)
    Jan 22, 2011 @ 21:19:33

    erdekes poszt!

    elso kerdesre a valasz: mert egy nore mindenki felfigyel lasd meg te is.
    egy kis erveles::hat nem foltetlenul a ruha teszi az embert, te esetedben inkabb a fius hozzallasod, a folyton vitatkozni vagyo, rebellis mivoltod rontja el nagyreszben az egeszet. mivel nem egy not (lanyt, masikfelt) lehet latni benned hanem egy olyas valakit aki mindig mast akar mint ami van

    az utolso mondatom nem jol fejezi ki magat de remelem jo iranybe megy🙂

    Reply

    • utkeresoblogja
      Jan 22, 2011 @ 21:28:40

      És mit ajánlasz kedves🙂 ? Csendben hajtsam le a fejem és hallgassak, mint egy nő, mikor tudom, hogy többre vagyok képes, mint amit nekem “elrendeltek” ? Hogy látod? Milyen egy “jó” nő?

      Reply

  2. :)
    Jan 22, 2011 @ 21:46:27

    a jo no megfogalmazhatatlan, szemelyre szabott es nem egy idealban valosul meg.
    itt nem a kepessegekrol van szo hanem a hozzallasrol, nem hallgatnod kell csak maskepp kell megkozeliteni a helyzetet.

    Reply

  3. :)
    Jan 23, 2011 @ 12:34:33

    megfelelt a valasz?

    Reply

    • utkeresoblogja
      Jan 23, 2011 @ 14:55:10

      Majd később megtudod. “I need some kind of proof, some kind of verifiable, empirical data” about being a woman. Az olyanok, mint én nem tudnak csak úgy egyszerűen “nők” lenni. Sajnálom, hogy ilyen vagyok.

      Reply

  4. :)
    Jan 23, 2011 @ 15:36:49

    “All right, how big is the universe?”

    Az olyanok mint te nok vagytok csak elegge harcoltok ellene.

    Reply

  5. :)
    Jan 23, 2011 @ 15:38:30

    Elfelejtettem beirni az elobbi kommentbe.
    Mikor es hogy?

    Reply

    • utkeresoblogja
      Jan 23, 2011 @ 15:45:07

      Csak is a kedvedért írtam a tegnap éjjel egy kisdoktori disszertációt… Kicsit később fel is fogom tenni. Aztán majd arrább írhatok arról is, hogy miért is küzdök annyira az ellen, hogy nő vagyok. Addig is ajánlom figyelmedbe az “Egy nyugati nő sirámai” c. röpke kis szösszenetemet. Őszintén kíváncsi vagyok hogy látod majd azt az olvasmányt.

      Reply

  6. :)
    Jan 23, 2011 @ 16:29:28

    Csak annyi hogy:

    Elegge egyoldaluan latod a helyzetet, a TE szemszogedbol. A te szerinted elnyomott noi (nyugati) tarsadalom mar kozel sincs elnyomva. Mint olvashatod az europai ujszulottek szama zuhanoban van, a nok karriert valasztanak, azt mondjak, hogy elerik celjaikat s aztan majd meggondoljak. Nyugaton (tolunk) mar nem divat az otthoni fozes, esetleg ha kulonosebb az alkalom. Lenyegeben minel tehetosebbek (vagyis mindekket karrieristak) annal kevesebb dolgot tesznek otthon meg ok. Nalunk pedig mar a ferjet is megverik az asszonyuk.

    A keleti nepeket nem kommentalom mas felfogas, vallas, amitol maskepp alakult ki az ottani elet.

    Es olvasva tovabb…. hoppa!
    “… kezdem azt hinni, hogy megérdemlem, hogy nőként bánjanak velem. Igaz, kezdem azt is elfogadni: ennek többek között az az ára, hogy úgy kell kinéznem és viselkednem is. Hogy így nehezen fogok én itt férjet találni? Lehet. De nem lehetetlen.”
    Itt mintha teljesen meglennel bekelve a gondolattal.(sajnos ez aprilisban irodott, ugy nez ki megsem)

    Aztan folyamatosan veszel vissza a temperamentumbol.
    “Tehát nem lehetetlen. Igazából rajtunk áll, mivé lesznek fiaink.”

    De kerdem en… nem rajtad all hogy ki lesz a parod, ferjed, elettarsad? Szerintem ha jol valasztasz nem tevodik fel egyik problema sem az eleted soran. Ha arra vagysz hogy neha meglepjen kedvesed hat valassz olyat akit ugy ismersz hogy tartogat mindig valamit a tarsolyaban.

    Reply

    • utkeresoblogja
      Jan 23, 2011 @ 17:03:26

      Hm…. Most jöhetnék egy kényelmes klisével arról, hogy a valamire való férfiak vagymind foglaltak, vagy homoszexuálisak. De ez egyrészt nem igaz, másrészt elég bárgyúnak tünne egy ilyen beszélgetés során. Na meg igazad is van, valóban tőlem is függ, hogy ki a párom (és itt azért emelném ki az “is”-t, mert azért a másik félnek is van beleszólása a dologba). Mindazonáltal ez nem olyan egyszerű kérdés. Ahoz talán nekem is tudnom kéne, hogy egyáltalán mi is az amit várok a másik féltől. A párkapcsolat viszont mind a két félen áll vagy bukik…
      Ami a karrierista nőket illeti, nem óhajtok közéjük tartozni, de a “klasszikus” feleség szerepét sem éppen rám találták ki. Teljesen biztos vagyok benne, hogy a megfelelő társsal a két dolgot ha nem is tökéletesen, de összelehet egyeztetni. Ugyanakkor egyáltalán nem értek egyet azzal a felgfogással, amit úgy látom, hogy itt képviselsz a nők kérdését illetőleg. A gyerekvállalás i kedv folyamatos hanyatlása nem csak és kizárólag a gonosz, karrierista új-szüfrazsetteknek köszönhető. Te valószínüleg férfi vagy, mint ilyen nem látod, hány meg hány esetben alkalmazzák a kettős mércét velünk szemben például a munkaadók. Lehet meglepődsz, de elárulom: nagyon sok helyen szerződésbe fektetik, hogy az első 2-3 évben nem mehetsz el szülési szabadságra. Állásinterjúkon is az első kérdések között szerepel, hogy a közeljövőben fontolgatjuk-e a család alapítást. Gondolom sejted milyen választ várnak? Kimutatások garmadája bizonyítja, hogy ugyan abban a beosztásban, ugyan olyan feltételek és körülmények között a nők kevesebb fizetést kapnak férfi munkatársaiknál. Aztán ott van a GYES megnyírbálása. Az sem fogja éppen előmozdítani a születések arányát… Még ha nem is államilag finanszírozott helyen óhajtok dolgozni, nem tudom mit válasszak? A munkámat, amiért több mint 18 évet tanulok, vagy a családomat? Én mind a kettőt szeretem, és mind a kettő fontos nekem. Amúgy a tendenciák érdekes módon valóban azt mutatják, hogy csökken a gyerekvállalási kedv, de -legalábbis értelmiségi, magasan képzett körökben-egyre többen vállalnak egynél több gyereket.
      Amit arról írtál, hogy a nők vernék a férjüket…. Nem mondom, hogy ilyen nincs (bármennyire is természetellenesnek tűnik, mégis csak ők az erősebbek), de bizonyára szélsőséges esetek.

      Üsszességében véve azthiszem félreértetted a mondanivalómat ezzel a bejegyzéssel kapcsolatban. Nem az a fő problémám, hogy nő vagyok, hanem az, hogy úgy látom (saját tapasztalatok garmadájából): túlságosan is szabadjára van engedve a testiségünk. Engem lányként arra igyekeznek nevelni, hogy minél szebb és kívánatosabb legyek mert ez az egyetlen érdemem.
      Kíváncsi vagyok:Vegyünk tíz férfit, és állítsunk eléjük két nőt. Egy tökéletes megjelenésű de intelligenciájában legfeljebb átlagosat, és egy magára keveset adó, de értelmes nőt. Szerinted milyenek az esély arányok?

      Reply

  7. utkeresoblogja
    Jan 23, 2011 @ 17:07:29

    Igenis elvárom, hogy ha egy férfivel beszélek, akkor a mondandómra figyeljen és komolyan vegyen. A mellméretem és a szoknyám hosszúsága legfeljebb a randevúkon legyen fontos, nem a hétköznapokban.

    Reply

  8. :)
    Jan 23, 2011 @ 20:59:47

    Persze a munkaadonak az az erdeke hogy ne fel evente keljen alkalmazzon embereket akiket ugyancsak o kell betanitson, de mar az alkalmazas is eleg. Ez tenyleg hatrany de emiatt nem a ferfi a hibas ez igy van elrendelve. Amugy 2 teljes ev a sajat gyermekeddel csak annyiban hatraltathat hogy nem gyakorlod nap mint nap a szakmad ezert kieshetsz belolle (de ez rajtad all). Ezzel persze nem azt akarom mondani hogy ne dolgozz mielott gyereket valalnal, a tapasztalat is nagy szerepet jatszik a munkavallalas soran.

    En velemenyem szerint a testi sertes a csaladon belul mar szelso estnek szamit.

    A testiseggel kapcsolatosan ma mar ugymond sexualis revolucion tul vagyunk. A sexnek nincs meg a regi erteke sot teljesen uj erteket kapott. Szerintem manapsag a sex a oromert nem pedig a szerelemert tortenik meg. Mivel jo elsik miert ne tegyem meg – mondana barmelyik fiatal.

    Ez teny hogy te is szimpatiussag (arc, alkat) alapjan dontesz elsore. 10 ferfi is igy tenne. Na de toltsenek el egy hetet ezzel a 2 novel es lehet hogy a 10bol 6 az atlagora voksol majd.

    Utobbi iromanyodrol pedig azt gondolom hogy hetkoznapokban nincs miert arra figyeljen amit mondasz. Ha bulizni megy akkor egy cellal megy, ha csajozni, ha csak azert hogy jol erezze magat, nem hiszem hogy valaki is ugy menne ki a hazbol hogy milyen erdekes eszmefuttatast szeretnek folytatni egy idegennel. Ha ez a szandek tobb mint valoszinu hogy mas korulmenyek kozot talakozol ilyen emberekkel pl. konferenciak, vitak, iskolak szunetei akkar.

    ~utolso mondat torolve identitas vegett~

    Reply

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

Enter your email address to follow this blog and receive notifications of new posts by email.

%d bloggers like this: