A nő, mint feleség


„Mint a szentek minden egyházában, az asszonyok hallgassanak az összejöveteleken. Nincs megengedve, hogy beszéljenek, hanem engedelmeskedjenek, amint a törvény is mondja. Ha valamit tudni akarnak, kérdezzék meg otthon férjüket, mert asszonyhoz nem illik, hogy beszéljen az összejöveteleken. Vajon tőletek eredt Isten igéje, vagy egyedül hozzátok jutott el? Aki prófétának vagy lelki adományban részesnek tartja magát, vegye tudomásul, hogy amit írok, az az Úr akarata.” (1 Kor 14,33-37)

Folytatás…

„Nem engedem, hogy az asszony tanítson, sem azt, hogy a férfin uralkodjék, hanem maradjon csöndben.” (1 Tim 2,12)

Tegnap nagyon kemény kommentet kaptam. Habár nem tudom, kitől, biztos ismer, és szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy az illető férfi. Őszintén, jobb szerettem volna, ha felvállalja a kilétét, de mivel egy smiley-val helyettesítette nevét, így a továbbiakban „Mosoly úr”-ként fogom emlegetni.

Nos, Mosoly úr kifejtette, hogy mivel körülbelül annyira vagyok kellemes személy, mint egy felbosszantott csörgőkígyó, ezért ne is várjam, hogy a férfiak nőként tekintsenek rám. Mivel nem voltam teljesen biztos benne, hogy pontosan értem a mondandóját, felolvastam azt apumnak, mire a válasz egy nagy bólogatás volt. Meg egy megjegyzés, miszerint ha egy hosszú, fárasztó nap után haza jön, itthon csendet és nyugalmat akar, nem pedig egy (kipihent, egész nap semmit tevő) hárpiát. Én meg házsártos lévén, természetesen az ő mondanivalóját is „félreértettem”, és kifejtettem, hogy lévén nem diplomás háztartásbelinek készülök, esetleg nekem is lehetnek majd hosszú és fárasztó napjaim. Hírtelen felindulásból küldtem is gyorsan egy üzenetet Mosoly úrnak, hogy árulja el, milyen is a jó nő? Vajon le kell e hajtanom a fejem és csendben maradnom akkor, amikor tudom, hogy többre vagyok képes, mint amit nekem „elrendeltek”?

Aztán elsírtam magam…

Nagyon keserűnek érzem a dolgot, mert ha már „idegenek” is mondják, akkor minden bizonnyal igaz a dolog. Márpedig nekem három unoka van a klántól előirányozva, és mostanában egyre gyakoribb a kérdés, hogy mikor megyek már férjhez. Mindez pedig úgy, hogy utána minden nő lekicsinylően legyint egyet, és vagy azt fejti ki, hogy „úgyis éretlen vagy, még tiszta szerencse, hogy a kérdés nem merül fel”, vagy „az ilyennek soha nem lesz se férje, se gyereke”. Én meg csak nyelek egy nagyot és keserűt, és elfordulok, nehogy lecsorduljon a könnyem. Persze, hogy nem merül fel. Elvégre barátom sincs. Erre meg hol a gúnyos félmosolyok jönnek, hol a „te vagy a hibás fiam” –féle kedveskedő megjegyzések. (Látod Tazmeen, itt is ölnek a szavak…)

Mert egy olyan, mint én, nem érdemel gyermeket… Mert egy olyan, mint én, nem tud szeretni. Mert nekem nem való a család…

Mert házsártos és gyerekes és rendetlen és önző és önfejű és makacs és csúfszájú és engedetlen és hisztis és hazug vagyok.

Mert nem értem meg az egyetlen jó tanácsot, amit anyám az esküvője előtt kapott: „Becsüld meg magad.” El is váltak.

„Fiam, a végén úgy jársz, mint én…” – Mondta számtalanszor anyám megtörten, szomorú arccal. Mert ha valaki nem jó feleség, ha valaki nem érti meg, hogy a férfiak hordozzák a világ terheit, akkor az egyedül marad. Mert a férfiak a csendes, engedelmes, szép nőket szeretik. Aki mindig igazat ad nekik, és soha nem lázad sem némán, sem hangosan.

Egyszer volt egy nyolc évvel idősebb barátom. Azt hiszem, az alatt a nagyon kevés idő alatt nagyjából boldog voltam. Mivel ő már jóval túllépte a gyerekkort, teljesen másképp viselkedett, így majdhogynem teljesen biztonságban éreztem magam mellette. A bökkenő az a nyolc kemény év volt, ami miatt – megint – megkaptam, hogy nem illünk mi egymáshoz. Ez a férfi engem nem szerethet, hiszen én még jóformán gyerek vagyok, neki meg NŐ kell. Nő, aki otthon tesz-vesz, aki elkészíti az ebédjét, és a kedvére tesz. És ez így is volt… Nem engem választott. Pedig egyébként minden rendben volt…

<<Gondolom tudod, hogy egy férfi a „szeretlek” és a „kívánlak” között különbséget tesz és azokat szét tudja választani? Ezt a csókot is tökéletesen át tudom élni anélkül, hogy bármit is éreznék.>> – Yin (a „The One” című mangából).

Na igen. Én, az örök szerető. Más nem is lehetnék, elvégre nem tudom elvégezni az alapvető házimunkát sem.

Naiv voltam és beképzelt… Azt hittem, jobb vagyok a többi lánynál, hiszen engem nem kiegészítőként tartanak, akit ha megunnak, ott hagynak. Nem! Én „barát” vagyok. Az, aki előtt nincs tabutéma, akitől bármit meg lehet kérdezni. Aki érti a focit, és akit el lehet rángatni meccsekre. Barát, akit akkor is elvisznek kirándulni, amikor más lánynak ott nincs helye. De tévedtem… Ez nem azt jelenti, hogy többre tartanak a lányoknál, szinte egyenrangúnak magukkal. Nem. Ezek szerint ez azt jelenti, hogy igazából jóval kevesebb vagyok a többi nőnél. Azt jelenti, hogy velem szemben nincsen felelősségük, és gyakorlatilag bármit megengedhetnek maguknak, hisz úgysem fogok összetörni. Nem azért beszélnek előttem ugyan úgy, mint maguk között, mert tudják, hogy nem esek ettől kétségbe, hanem azért, mert én is úgy beszélek, ergo, nincs amit szégyelljenek. Nem azért mernek tőlem kölcsönkérni, mert „haver” vagyok, hanem azért, mert normális esetben, egy NŐ előtt soha nem vallanák be, hogy történetesen nincs egy vasuk sem. Nem azért kérdeznek szexről, mert komoly eszmecserét óhajtanak folytatni, hanem azért, mert tőlem lehet kérdezni, és szégyenérzet nélkül válaszolok.

Valószínűleg ezért nem tartják meg nekem az ajtót, és ezért nem segítik fel a kabátot vagy hogy a „kötelező” virágokon kívül soha nem kaptam egy szálat sem. Talán ez az oka annak is, hogy régebb annyiszor megvertek. Velem szemben ugyanis nem érzik szükségét annak, hogy megvédjenek. Így leszek én a majdnem-egyenlőből majdnem semmi.

„Egy férfi s egy nő között nincs barátság.” – hangzik az elcsépelt szentencia.

Esténkként, amikor az ágyamból álmatlanul pásztázom a sötétséget, ezeken szoktam gondolkozni. Ilyenkor bevallom magamnak, hogy igazából mennyire gyenge is vagyok, és mennyire szeretnék azok közé a gyenge, törékeny lények közé tartozni, akik könnyeikkel s mosolyukkal kivívták azt, amit én a ranglétra tetejéért folytatott harcokban soha nem tudtam… Mindig nevetve, és ragyogó szemekkel néztem ezeket a kakaskodó fél-komoly viadalokat. Szépnek és nemesnek tartottam a férfiak küzdelmét. Játékos vadakra emlékeztettek, akik összemérik erejüket, ősi íratlan, talán csak félig megértett szabályok bonyolult rendszerét követve. Többre tartottam társaságukat a nőkénél. Az én szememben olyanok voltak, mint az ókori idők harcosai. Bajtársak, őszinték, egyenesek egymással. A problémákat meg mindig szemtől szembe intézték el, lehet hogy ököllel, de utána semmi nem akadályozta meg őket egy közös sörözésben. Úgy tartottam, nemesek, akik kinyújtják elesett ellenfelük felé a kezüket, és nem támadnak, amíg az talpra nem áll. Egyszerre voltak a római harcos (aki tűzbe tette társaiért a kezét), és az etruszk király (aki megajándékozta a bátor foglyot). Ez az, amit a nőkben nem találtam meg.

Aztán tükörbe néztem, és keserűen jöttem rá, én is egy vagyok azok közül a nők közül, akiket lenézek és megvetek. Sőt, talán az én bűnöm még nagyobb is, mint az övék, hiszen én ismerem a Törvényt.

Esténkként, amikor megpróbálok látni a sötétben ezeken szoktam gondolkozni. Ilyenkor megpróbálom elképzelni, hogy ha férfi lennék, milyen feleséget szeretnék magamnak.

 Olyant, aki esete mosollyal az ajkán fogad. Aki türelmes, csendes és engedelmes. Mindig meleg étellel vár, puha vetett ággyal, ropogós friss ruhával. Akire ha ránézek, megnyugszom és elmosolyodom. Rendben tartja a házat, neveli a gyerekeket, aki szép és kedves. Olyant, aki elsimítja homlokomról a gond ráncait. Hogyan lehetnék én ilyen? Hogyan válhatnák azzá a nővé, akit egy másik életben férfiként választanák? Egyáltalán ilyennek kell lennem? Milyen a jó nő?

„A legjobb nő az aki férjét boldoggá teszi, amikor az rá pillant, engedelmeskedik, amikor utasítja, és nem tesz semmit annak kedve ellen.” – egy hadith Abu Hurayrah nyomán.

Ezért szeretem talán annyira az arabokat. Mellettük minden rendben van. Mivel az ő világukban a szerepek annyira pontosan körülhatároltak, lehetőséget sem kapok az átjárásra. Egyszerűen belekényszerítenek a szerepbe, amibe születtem – ti., hogy nő vagyok. Kedvem sincs berzenkedni. Abszolút kategorikusan és ellentmondást nem tűrve törik le minden próbálkozásomat, amelyek a köztünk lévő láthatatlan fal lebontását célozzák. Talán mivel náluk nem is merül fel ez a furcsa ellentmondás, ami itt Nyugaton uralkodik, nem is értik a problémámat. Bennem is ritkán fogalmazódik meg a kívánság, hogy magukkal egyformán kezeljenek. Merem állítani, kifejezetten megnyugtató, amikor pontosan tudom a helyem, és ők is tudják azt. Egyáltalán nem olyan rossz érzés kiengedni a kezemből azt a bizonyos gyeplőt. Ugyan ez magyar kulturális közegben valamiért nem működik. Valahogy ezt úgy reagálom le, hogy „én is Nyugat, te is Nyugat, kuss legyen”. Pedig ismerek egy pár embert, akinek eléggé… arab a hozzáállása a nőkhöz. Ki is ráz tőlük a hideg, és már az emléküktől is sürgős menekülhetnékem támad.

Nemrégiben a kezembe került egy könyv Muhammad Mustafa al-Jibaly-tól (The Fragile Vessels – Rights and obligations between the spouses in Islam). A házastársak egymással szembeni jogait és kötelességeit tárgyalja az Iszlám szemszögéből. Sokszor elolvastam, néhol bólogatva, néhol szörnyülködve, de egészét tekintve bizony hasznos műnek bizonyult. Biztos vagyok benne, hogy ha csak felét is be tudnám tartani az itt előírtaknak, rögtön méltóbb lennék a feleség majdani címére akár itthon is. Nem is értem, errefele miért nem írnak ilyen könyveket? Nem hiszem, hogy én lennék az egyetlen nő az egész nyugati világban, aki ennyire „elkorcsosult”.

Az alábbiakban egy anya lányához intézett intelmeit idézném, annak teljes terjedelmében, viszonylagos fordítói szabadsággal élve. Talán okulunk belőle.

„Ó lányom! Ha az erényes és jó magaviseletű embereknek nem lenne szükségük tanácsokra, úgy te közéjük tartoznál. Mindazonáltal a tanácsok emlékeztetik a feledékenyeket, és útmutatásként szolgálnak a bölcseknek. És ha egy nőnek nem lenne szüksége arra, hogy férjhez menjen, mert szülei gazdagok és szeretik őt, úgy neked lenne legkevésbé szükséged erre. Azonban a nők a férfiak számára teremtettek, és ők azok, akik számára vannak a férfiak.

Lányom! Te most távozni készülsz a helyről, ahol eddig éltél, és a házból, ahol nevelkedtél. Idegen földre készülsz, idegen ember mellé. Férjed erényességéből adódóan az ő felügyelete alá kerülsz. Ő lesz ezentúl őrződ, és parancsolód. Légy hát engedelmes szolgája, bizonyára ő is szolgálni fog téged. Légy a föld talpa alatt az engedelmességben, és ő a te eged lesz a védelmedben. Őrizz meg neki tíz tulajdonságot, melyek kincseid lesznek, és azzá tesznek az ő szemében is:

  1. Alázkodj meg előtte úgy, hogy megelégedettséget mutatsz abban, amit tőle kapsz.
  2. Hallgasd meg, és engedelmeskedj szavának a lehető legjobban.
  3. Őrizd, amire néz, hogy ne láthasson csúnyát felőled.
  4. Őrizd, amit érez, hogy csak a legfinomabb illatot érezze melletted.
  5. Tartsd tiszteletben étkezésének idejét, mert az éhség haragot kelt.
  6. Tartsd tiszteletben a pihenésének idejét, mert az álom megzavarása csak bosszúságot hoz.
  7. Őrizd vagyonát, jó döntéseket hozva.
  8. Vigyázd gyermekeit és szolgáit.
  9. Ne mondj neki ellent, mert ezzel ellenérzéseket keltesz benne.
  10. Ne áruld el titkait, mert nem menekülhetsz bosszúja elől.

Mindezek mellett ne mutass jókedvet, ha őt gondok gyötrik, sem fájdalmat, ha ő boldog, mert ez gyűlölködéshez vezet. Ne felejtsd, lányom, hogy minél inkább kedvére teszel, annál inkább megbecsül. És ne felejtsd, hogy nem kaphatod meg tőle azt, amit kívánsz, hacsak az ő vágyait nem helyezed a magadéi felé.”

Én azt mondom, igazán bölcs volt ez az anya az ő intelmeiben. Valószínűleg sok más egyéb mellett, ezek is hozzátartoznak a jó házastársi viszonyhoz… Vajon egyszer majd nekem is elmondják ezeket a tanácsokat?

Jelen pillanatban egyedül vagyok, mert házsártos és gyerekes és rendetlen és önző és önfejű és makacs és csúfszájú és engedetlen és hisztis és hazug vagyok. Fiús.

Mert komolyan úgy gondolom, hogy:

„Halljátok! Jogotok van asszonyaitok felett, és nekik is joguk van felettetek.” – hadith at-Tirmithi, an-Nasa’i és Ibn Majah gyűjtésében. Hitelesnek nyilvánította al-Albani.

Szóval jelen pillanatban egyedül vagyok. Azért is, mert már kinőttem a gyerekes szórakozásokból, de még nem vagyok elég felnőtt egy komoly kapcsolathoz. Mégis, arról álmodom, hogy nemsokára amellett ébredhetek, akit szeretek, és elkészíthetem neki a reggelijét.

22 Comments (+add yours?)

  1. Ludmilla
    Jan 23, 2011 @ 20:17:05

    Kemény téma ez, és ebből kifolyólag nagyon könnyen pofára lehet is esni. Tudom én is nagyon jól, milyen az, ha “haver” vagyok, “barát” a fiúk között – akivel mindent meg lehet beszélni… mert sajnos ekkor tényleg nem látják bennem meg a lányt, a nőt, aki valójában vagyok. És tényleg elhittem, hogy abba a kategóriába nem fogok egyhamar kerülni… hát tévedni emberi dolog (mondá a süni s lemászott a drótkeféről). Ugyanis létezik olyan ember, aki minden fiús tulajdonság mellett képes meglátni a női oldalt (jelenleg is tapasztalom). Igaz, ez azzal jár, hogy fél perc alatt a sok év alatt felépített arcot úgy lerombolja, hogy csak állsz és nézel, de hosszabb távon csak segít.
    Nem tudom, mit is mondhatnék, ami segíthetne … talán csak annyit, hogy ne higgy azoknak, akik lenéznek, s azt intik, hogy “á, ennek úgyse lesz férje/gyereke”. Mégha fáj is. Higgy abban, hogy igenis részed lehet benne. Mert kedves vagy, jószívű, kitartasz amellett, aki fontos, segítőkész, igaz barát, néha igaz gyerek (de ki nem az?), néha pedig egy felnőttet is meghazudtoló tudással és lelkesedéssel teszel meg dolgokat. És ezek számítanak! Mert értékes ember vagy, akár elhiszed magadról, akár nem.

    Reply

  2. :)
    Jan 23, 2011 @ 21:01:47

    mielott meg elolvasnam megjegyzem hogyan tudnal te errol irni?

    Reply

  3. :)
    Jan 23, 2011 @ 21:33:22

    Tevedtem, de felrevezeto a cim.

    Kicsit kritikusnak erzem magam elemzem minden allitasod. De elvezem! Regenyesen irsz, erdekesen csak .:Nem tudom ide mit irjak de van valami ami nem stimmel:. .

    Biblia nem epp a legszerencsesebb valasztas idezni. Nem azert a legnepszerubb konyv a vilagon mert ilyeneket ir, nem a mi vilagunknak van irva, hanem azert mert a tanitasaik idotlenek.
    Akkoriban ez volt a rend a nokkel szemben, ma nem. Lehet tole idezni jol cseng ha egyutt erzel vele, de nem ez a lenyeg benne.

    Szerencsere utanna nagyon erdekes dolgokba messz bele. Nem a velem valo megjegyzesre gondolok, amugy legyen Mosolygos Smiley vagy Mosolygos (ez talan jobb), nem erzem magam urnak.

    “Esténkként, amikor az ágyamból álmatlanul pásztázom a sötétséget, ezeken szoktam gondolkozni. Ilyenkor bevallom magamnak, hogy igazából mennyire gyenge is vagyok, és mennyire szeretnék azok közé a gyenge, törékeny lények közé tartozni… ”

    Ha ezt bevallanad nem csak a sotetsegben, mar minden jobb lenne. Sot mi tobb a legjobb uton lehetnel.

    Es aztan szereted az arabok ahol mert jol megvan hatrozva a helyed. Ha te elned ezt akkor az lenne a fo vagyad hogy te hatarozhasd meg a helyed, meg is lazadsz (hat akkor ott). En szerintem epp ez a szep itt, te hatarozod meg a helyed, nehez, de a te dontesed.

    Reply

  4. :)
    Jan 24, 2011 @ 19:46:15

    gyakran visszalatogattam az oldalra de latom nem kapok visszajelzest.

    Reply

    • utkeresoblogja
      Jan 30, 2011 @ 13:15:09

      Igen, épp stressziózom.
      A Biblia nem a legnépszerűbb olvasmány a világon, hanem a legmagasabb példányszámban eladott könyv. Nekem is van belőle vagy nyolc… Amúgy meg de. Hidd el nekem, hogy a hagyományok a társadalom mélyén még köszönik szépen megvannak. Ennek minden pozitív és negatív velejárójával együtt.
      Ami a bevallást illeti, majd amikor úgy érzem hogy ennek eljött az ideje, befogom vallani. Jelen pillanatban még nem érzem feltétlenül szükségesnek.
      Az utolsó bekezdést, habár humán tagozaton végeztem egyáltalán nem értem… Most én leszek kritikus: egész véletlenül reál osztályban végeztél?

      Reply

  5. :)
    Feb 02, 2011 @ 08:58:05

    Nem, de nem erossegem az iras. Epp ezert verzetsz te bloggot s nem en.

    Igaz a multkor csinlatam valami rosszat. Jol meg is koveztek erte.

    Lenyegeben nem kell bevallanod, csak akkor harcolsz a korulotted levokkel (ami megtortenik sokakkal), de harcolsz magad ellen is (amit persze most tagadni fogsz).

    Reply

  6. :)
    Feb 02, 2011 @ 08:59:35

    Amugy nem tudom nalad hogy merik a nepszeruseget?!

    Reply

    • utkeresoblogja
      Feb 02, 2011 @ 10:02:05

      Népszerűséget? Mármint a blog népszerűségét vagy mit? Ha erre érted, akkor fogalmam sincs. Van egy zászló számláló, de szinte soha nem szoktam megnézni, hogy hogy is állok. Miért?

      Reply

  7. utkeresoblogja
    Feb 02, 2011 @ 10:00:44

    De bizány. Mégpedig folyamatosan. Jihadista vagyok, a nagy jihad követője. Csak hogy adjak egy kis munkát, nézz Te utánna. Ha nem találod sehogy sem, akkor majd elmagyarázom.🙂

    Reply

  8. :)
    Feb 02, 2011 @ 19:44:55

    a konyvekre ertettem a nepszeruseget.
    en itt olvaso vagyok, ugyhogy szivesen fogadom ha elmagyarazod.

    Reply

  9. utkeresoblogja
    Feb 03, 2011 @ 15:45:40

    Akkor előszöris megjegyezném, hogy nem vagyok híve a statisztikáknak. Minden esetre, az ilyen könyves listák is ugyan úgy készülnek. A top listákból talán a leg elfogadhatóbb (vagy ha úgy jobban tetszik, legkönnyebben ellenőrizhető adat) az eladási toppok, mivel az eléggé egyértelmű, hogy miből mennyit adtak el. Habár ha így vesszük, akkor ebből rögtön levonhatjuk azt a következtetést is, hogy most éppen mi a divat, hiszen az átlag vásárló azt veszi. Így lesz a Twilight féle…….uhm…. modern műből tömeghisztéria, míg a “nagy írók”, Balzac, Zola, Dosztojevszkij és társaik a süllyesztőbe kerülnek…
    “Én itt olvasó vagyok”. Kedves Olvasó. Nyugodtan használd legalább a google-t. Jó ha az ember ellenőrzi amit olvas, utánna néz, esetleg más nézőpontoknak is, mert az soha nem árt. De akkor tessék:

    Két féle Jihad van: az ún. Nagyobb Jihad és a Kisebbik Jihad.

    A Kisebbik Jihad az, amit a muszlimok a Muszlimok külső ellenséggel fegyverrel vívnak, azesetek többségében Iszlám védelmében, de nem csak.

    A Nagyobbik Jihad az, amit az ember saját maga ellen vív.

    A Wikipedia a következőt írja:

    Muszlim tudósok öt fajta dzsihádot különböztetnek meg:

    1. a szív/lélek dzsihádja (dzsihád bin nafsz/kalb): belső küzdelem a gonoszság ellen.
    2. dzsihád a nyelv által (dzsihád bi-l-liszán): a jó küzdelme a gonoszság ellen, amit írás és beszéd, mint például dava (térítés, misszió), hutba (szentbeszéd) és más formákban folytatnak.
    3. dzsihád a toll és tudás által (dzsihád bi-l-kalám/bi-l-ilm): küzdelem a gonoszság ellen iszlám tudós tanulmányozásán keresztül, az idzstihád (törvényes érvelés) és tudományok által.
    4. dzsihád a kéz által (dzsihád bi-l-jad): a jó küzdelme a gonoszság ellen, a vagyon által, például a haddzs zarándoklat (mint a legjobb dzsihád a muszlim nők részére), az idős szülők gondozása, a dzsihád finanszírozása, politikai tevékenység az iszlám ügye érdekében, a gonosz megállítása erőszakkal.
    5. dzsihád a kard által (dzsihád bi-sz-szajf): szent háború vagy felfegyverkezett harc az isteni úton, ez a szélsőséges iszlám fundamentalista szervezetek leggyakoribb értelmezése.

    http://hu.wikipedia.org/wiki/Dzsih%C3%A1d

    http://en.wikipedia.org/wiki/Jihad

    Reply

  10. :)
    Feb 03, 2011 @ 18:13:37

    Ez mind szep es jo, de en ugy gondolom hogy a belso ened nem egyenlo a gonosszal.
    Itt pedig mindegyik mondat arrol szol.

    Reply

    • utkeresoblogja
      Feb 03, 2011 @ 18:43:45

      Most nagyon nagyon kedvem lenne tenni egy csípős – szarkasztikus megjegyzést a szövegértelmezési képességedről, de most őszintén túl fáradt vagyok hozzá… Mihelyt eszembe jut egy, rögtön szólok.

      Reply

    • utkeresoblogja
      Feb 15, 2011 @ 14:39:57

      És akkor egyuttal (a szarkasztikus megjegyzésekhez szükséges neuronális működés teljes hiányában) elmagyarázom, hogy amikor önmagad ellen harcolsz, azt nem azért teszed, mert te vagy a fő gonosz. Tágabb értelemben véve az is jihad, amikor legyőzöd magadban azt a késztetést, hogy vizsga előtt két nappal nekifogj játszani a frissen letöltött stratégiai játékkal, amiről tudod, hogy legalább 16 órát képtelen lennél abbahagyni. (Nekem is pl még kemény 24 órát kell nézegeni megnövekedett nyálelválasztással azt a szép kövér iso file-t…) Vagy legyőzöd magadban az ablakpucolás felett érzett kétoldali undort, és átlátszóvá teszed az üveget. A muszlimok felfogásában ugyanis az a sugallat, hogy “áááá csak belenézek a játék grafikájába, esetleg a kezdő pálya is még belefér” meg a “még ki lehet rajta látni” a sátántól jön. Mint ilyen, meg kell ellene küzdeni és azt kell tenni ami a helyes.

      Reply

  11. :)
    Feb 03, 2011 @ 19:17:50

    Varni fogom🙂

    Reply

  12. :)
    Feb 15, 2011 @ 07:52:54

    huuu teged is erdekes lehet kihivni randizni ha a rogton tobb mint 10 nap akkor kerdem hany percet szoktak varni utanad??😛

    Reply

    • Útkereső
      Feb 15, 2011 @ 14:28:42

      Randi? O.O (utánna néz az értelmező szótárban) 1. randevú (főnév)
      megbeszélt találkozó egy bizonyos időpontban (főleg szerelmi célzattal); találka, légyott, randi. Ahha. Vagy úgy. Ez a műfaj nagyon nem a terepem, de amikor találkozni kell valakivel igyekszem pontos lenni. A maximális késésem amúgy eddig 10 perc volt… Én sem szeretek mások után várni. Azért nem válaszoltam, mert azt irtam, hogy “Mihelyt eszembe jut egy, rögtön szólok.” A hangsúly a “mihelyt”-en volna, csakhogy még nem nagyon jutott eszembe semmi.

      Reply

  13. :)
    Feb 15, 2011 @ 14:54:06

    hat akkor valam nagyon frappansat szeretnel irni, hogy ennyit kell varni ra🙂

    Reply

    • utkeresoblogja
      Feb 20, 2011 @ 20:39:15

      Tényleg? Jó tudni. Csak…. az a gond, hogy szerintem te egyaltalán nem ismersz. Mellékesen azt is megjegyezném, hogy nincs semmiféle srác. De persze csak csöndben mondom. Nehogy rontson a férfi faló imázsomon.

      Reply

      • :)
        Feb 20, 2011 @ 22:00:12

        Meg a bloggodon is ferditesz a valosagon, nem lehet jo a sracnak.

        (bocsi az automata javito jobban tudja hogy mit szerettem volna irni mint en)

        Amugy lehet.🙂

  14. lazac3
    Feb 16, 2011 @ 21:22:40

    Soha nem voltam az a szalvétába csomagolós típusú és ha próbálkoztam, hamar lebuktam. Kezdem is.
    Legutoljára találkoztunk nem ismertelek meg. Egy tizedikes sráccal tévesztettelek el. Jó tudom, télen nem öltözünk úgy mint egy örömleány a mediterránról. De egy nő legyen nő és elegáns és egy kicsit csinos, legalább akkor ha leveszi a kabátját. Nem értek egyet a tanároddal aki szerint minibe kell lenni. De még innen a bentlakásban lévő leányok között is tudok mutatni, olyant akire mondom: ez egy magára adó nő. Még ha kicsit már foszlik a kabátja…
    Az elegáns és csinos (értsd 20. század eleji értelmében) külső csak az egyik apróság, bevezetés és igaziból nem is mindig számottevő. És hogy érezd “jó barát” beszél hozzád (erős szerves önkritika részemről: FASZÉN).

    Talán a legfontosabb a türelmes várakozás. Az igazira. Lehet években mérik az időt. De van mit addig csinálni. Nem szabad elszigetelődni természetesen. Mindössze elutasítani minden szalmaláng kapcsolatot. Az kit egy bulin ismersz meg azt még csókolózni sem kell. Ha meg később már nem akar beszélni Veled, az Ő baja. Bizony rengeteg nő attól retteg, ha nem fekszik le a fiúval, az nem is fog érdeklődni többet utána. Az esetek nagy részében utána sem fog. Tehát butaság.
    Saját tapasztalatból mondom (hímringyó én) a szerelem kialszik az első szeretkezés utáni időszakban. Nem azt akarom mondani, hogy házasságig, de egy puffer időszak kell. Mondanak 6 hónapot, éveket, vagy csak egy hónapot. Igaziból az a lényeg, bizalmilag mennyire jutottatok egymáshoz közel. Mennyire érzed, úgy ha valami baj lenne, melletted lenne. Jó hogy a mai időkben nem vetődik fel, de mégis egy remek viszonyítási alap: ha áldott állapotba kerülnél, mennyire vállalna fel, állna melletted? Ha ez megvan, lehet pár lépést előre lépni. Nem bírom azt a mentalitást, hogy a leányok lefeküsznek a fiúval, de igaziból azt is szégyenlik elmondani, hogy a mellük érzékenyebb, nem szabad annyira fogni (hülye példa). Vagy, hogy igaziból Te mit érzel irántam/van-e még rajtam kívül valakid/ stb. kérdést (ez is hülye példa, de előfordul). Ha elutasítja az ember leánya a főleg csak kalandozó jellegű közeledéseket, akkor egy idő után megszűri a fiúkat maga körül. Egyszerűen az imázsod megváltozik. Elkezdenek a “komoly” szándékúak (is) előjönni. Lehet udvaroltatni. A leányt vigyék el sétálni, bókoljanak neki, hívják meg egy kis finom italra (hangsúly a “kis”-en), beszélgessenek a parkba, kis kultúra, az is jó ha egy buta komédia megy a moziba, kísérjen haza és utána menjen haza. Felhívni a szobádba/felmenni hozzá (akárcsak megmutatni a legújabb lemezét annak a tenor énekesnek), közös több napos kirándulás tilos, addig amíg nem határoztad el, hogy megvan-e az a bizalom. Tudom, hogy érezted a biztonságot, törekedj még rá.

    Az az igazság, hogy több fiú kezd lenni itt nálunk mint leány. Tehát mi fiúk kell versengjünk értetek. Ti szablyátok a feltételeket, komoly alakítási lehetőségek elé néztek. Csapjatok az alkalomra le, mert külpolitikai szimatom háborút észlel a nem is annyira távoli jövőben, aztán megint nem lesz sok férfi😦. Remélem a leányom egy jobb rendesebb fiúk között fog szocializálódni. A jelenlegi fiatal nők sokat tehetnek ezért. Minden nő megérdemli, hogy hercegnőnek érezze magát, bár az Ő hercege mellett.

    Reply

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

Enter your email address to follow this blog and receive notifications of new posts by email.

%d bloggers like this: